Macis szabadversek
Borzacsos
Borzas szőrrel, töpörödött volt e medve,
s nem helyezve polcra, ágyra,
s nem ültetve bőrfotelbe,
ablakdeszkán sem pihen le,
inkább játszik,
bukfencezik,
ha teázik - gurgulázik,
mézesmanccsal maszatolja, átrajzolja
a falon a mintákat – no, hát ezért borzas szőre,
mert a bunda egykettőre ragacsos lesz,
s porpiszok vesz
nagy birtokot a felborzolt szőringen.
Borzacsos így heti egyszer
Bocsonddal vesz mackófürdőt,
habzótenger hullámain
ringatózva, viháncolva
fröcskölnek és szétpancsolnak
eget-földet eggyé váltva,
mackóanyát szorgos munkára bocsájtva.
Borzacsos, ha nincsen kedve,
egy szőnyegen elmerengve
kigondolja holnap
vajon mit is tenne,
új kalandért merre menne
a brummogó barlangban:
bemásszon egy szekrény alá,
hol ijesztő vaksötétben
egy csuporral az ölében,
csendben, titkon, hogy ne hallja
és ne lássa mackófia
borzas manccsal, mackónyelvvel
kinyalná
az egyik elcsent méz-csuprot.
Orrmorc
Orrmorc a pukkancs medve,
orra elveszett, bal fülét
egy véletlen tűz megperzselte,
s azóta dühödt, méregplüss pamacs,
Orrmorccal ne vitázzon,
ki gyenge jellemdarab.
Míg új fénnyel tündökölt a polcon,
lábát lógatva nézett a szemközti falra,
s arra várt csak, hogy meglógjon,
de senki, senki sem vette észre,
mert Orrmorc
hétköznapi külsővel volt levédve.
Hát duzzogni kezdett
a mackópolc legtetején,
az évek jöttek
és elhagyták elárulva szegényt,
majd egy szép nap lekerült a földre,
s kiporolták szőrét
a tölgyfalombos, erdős levegőbe.
És ahogy tisztult a bunda,
már azt vette észre,
hogy orrát nem veszik többé leltárkészre,
…elveszett,
és hiába járták körbe a zöld zsombékokat,
az orr-varázsló magával vitte,
s most is Orrmorcon mulat.
S a Nap ekkor még magasan állt,
Orrmorc a konyhaasztalon, mint
mozdulatlan kismadár,
új orrot bár növeszthetett volna
- ha lehet,
de a polcra vissza ily csonkán
már nem mehet.
Mackóanya szép fekete mackóorrot keresett
a gombos kisfiókban,
Bocsondja eközben mécsest gyújtott,
és tüzeskedett a szűk mackókuckóban,
mikor egy óvatlan pillanatban
egy bal mackófül széle
a lángba veszett füstölve,
feketéllve.
Ekkor végleges döntés született,
Bocsondra súlyos büntetés várt;
a morcos orrdísz főhelyén már
sohasem foglalhat területet,
maradjon csak üresen,
örökös emlékül,
majd kócosbundásunk belőle tanul,
s épül.
Foltolódó
Hoppá, itt is egy
meg itt is,
folt hátán folt bőven díszlik
Foltolódó hasán,
mancsán,
hátán,
lábán,
s ki tudja még melyik táján
e szőrbundás kedvencnek.
Foltolódó kölcsönmackó
helyről helyre elmehet,
Nyuszincitől Őzalánig
minden állat otthonában ott lehet,
szőre kopott,
agyonmosott
bolyhos rengetegből áll,
ám szájáról nem tűnik el
a csábító mosolygás.
Nyúzzák-húzzák a játékban,
s így temérdek bocstájékban
hasad a plüss,
szakad a szőr,
s kikandikál néhány helyen
Foltolódó bélése a bocsbőréből.
Mackóanya amint látja,
gondos manccsal bevarrja,
s néhány napig a bocsszőrme
Foltolódón tart rajta.
Ha meg foszló szőrposztója
szétkeshedve elgyengül,
Mackóanya foltocskáin
a varrótű összes vágya
teljesül.
Foltolódó boldogsága
ettől még tökéletes,
s önérzetén
foltnélkül és mókáskedvvel él
ily sérülékenyen.
Bocsond nagyon ragaszkodik,
ahhoz, ki nem panaszkodik sohasem,
mert sértetlen mackószívet
visel a folt odabenn.