Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Myself

Myself
 
Múzsa lányaként születtem, valamikor ’71-ben,
szoknyát sosem hordtam, inkább a fiúkkal futballoztam,
megtanultam később írni, és az irodalmat bírni,
Szegeden voltam tinédzser, közgében kicsit se stréber,
érettségi vizsgát tettem, s egy évre rá férjhez mentem,
dolgoztam én irodában, jártam hajnali napszámban,
kacsaszállítmányt pakoltam, vasalómat pénzért toltam,
szültem két fiúcskát nemsokára, anya lettem, boldog dáma,
rendes háztartást vezettem, porontyaim nevelgettem,
gyes után beiskolázva, énem könyvvitel vizsgálta,
s kétezerben irodában irányítottam már bátran,
embereket terelgettem, számláztam és lelkesedtem,
eltelt egy év, nyár utolján munkanélküliség szólt rám,
haza hívott fájó szívem, de nem maradhattam itt sem,
harang szólott, s miseének, templomba húzott a lélek,
megváltoztam, bérmálkoztam, egy csoportban színjátszottam,
így lettem én pedagógus, és színházi diakónus,
Kecskeméten, s Budapesten diplomáim megszereztem,
és amatőr csoportomban vezetőként forgolódtam,
rendeztem is nem csak egyszer, abszurd játék elemekkel,
felléphettünk országosan kis falumban, sok városban,
aztán jártam tréningezni, lengyelhont is megismerni,
Párizsba is elkerültem, konferenciákon ültem,
profi lettem a szakmában, sokan nem értek utánam,
rendeztem én performance-ot, versbe öntöttem új hangot,
s most Röszkén egy gyerekhaddal, s drámapedagógus aggyal,
rituális elméletem gyakorlattal ötvözgetem,
ha kísérletem beválik, nem leszek már ember másik.