Franz Kafka műfordítások
Az ég alkonyában
Az ég alkonyában
egy padon görbített háttal
az örökzöldben ülünk.
Mélybe nyúlnak karjaink,
s bánatosan pislog a szemünk.
És körülöttünk andalgó emberek,
ahogy járnak,
roppantják a vén kavicságyat
itt az ég tisztása alatt,
mely a távoli dombok ölében
a végeláthatatlanra szakadt.
Kis mese
„Ah”, szólt az egér,
a világ egyre szűkül minden nap.
Először még oly széles volt,
s féltem, mint egy óriástól,
jobbra-balra futottam és boldogan
szemléltem a távoli falakat.
De a hosszú faltömegek
egymás felé, s rám siettek,
hogy már az utolsó szobában szaladok,
ott az összes sarok - csapda,
és ráfutok lélekszakadva.
„Változtasd meg a futás irányát”,
mondta a macska, és gyorsan felfalta.