Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot,

mert majd eltelnek vele. 

Letérdel az alkonyat az érkező sötétnek,

és meggyónja aznapos bűneit,

ráhagyja műveit az égő csillagokra,

s andalogva lassan nyugalomra tér.

A szemfödél vásznán

számtalan vörös tűz lángol,

s a világból gyarló nyugalom ásít,

megáll az élet, nem másít semmit,

s elalszik bűnös megszokásból.

De egyetlen, a fentiek közül,

mely ébrenlétre vágyik - felizzik,

és hatalmasra szítja vérvörös, hős szívét,

s lángot gyújt lelkéből színültig.

Egy pillanatra, mely csak ő volt

és meghalni egyedül bátor,

mennyország villan fel, s örökség

egy fekete világból.

Boldogok a tisztaszívűek,

mert meglátják Istent

Lehelet lehettél,

üvegre csapódott vékony pára,

szellemünk megtestesült, gyöngyöző imája

- feleletül.

Szép vagy, áttetszően friss,

ahogy haladsz mind beljebb és beljebb

életed negédes parancsolatán

 – a szeretet tükörfalán –

s egyedül lehetsz teljes, egész.

  S a megtört fényt

a lélek langyos tavába meríted,

ahogy láttatni hagyod magadat

egy törékeny világon,

s mint beteljesült álom tekintesz át

a kristályon felénk.

Lehelet lehettél,

a pillanat végtelen csodája,

mindannyiunk jövője, jóízű feltámadása,

míg szíved üdvözül.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,

mert övék a mennyek országa.

Kegyetlen vihar pusztít.

Üvölt az égbolt, s tengernyi vérfolt

odakint a meztelen határ.

Gyöngéden sír az ágon

egy falatnyi, megrémült madár.  

Eltörik a felhő,

s a jég-korbácsolt erdő kínja

messzire küldi üzenetét,

ahogy megváltó keresztjét

hordozni kényszerül.

Megtagadva,

s lélektelenül szemléli őt a szél,

majd hideg tövisét a fejébe nyomja,

s e halálos alkalomra

belészúrja az árulás fegyverét.