Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kulcs

Hangya bácsi frakkot húzott

csillogóan feketét,

abban talált egy nagy kulcsot,

amint éppen mendegélt.

 

Honnan e kulcs, ily hatalmas?

Járt az agya, mint a szél,

kopasz fejét nagy kalapban

törte és csak mendegélt.

 

Találkozott a békával,

mondd, te béka, hogy tudod?

Kié e kulcs, melyet nálam

ily titkosan eldugott?

 

Jaj, de jó, hogy megtaláltad

már egy hete keresem,

torkos öcsém a kamrában

dézsmált, s hagyta zsebedben.

 

Kukac Vendel

Kukac Vendel almaházba költözött,

kibélelt egy szép, nagy szobát,

hozzávaló ízes konyhát,

s esténként egy almatortát megsütött.

 

Kukacházban egyedül élt csendesen,

napsütésben evett-ivott,

esőben jókat pipázott,

agglegény volt őkegyelme rendesen.

 

Ha megunta bezárt alma életét,

kiült a széles tornácra,

onnan nézett a világra,

s ábrándozva melengette nagy szívét.

 

És amikor az almája elfogyott,

összerakta a holmiját,

felvette az új ruháját,

s másik házba szélsebesen átosont.

 

Este

Hosszú a tüske,

barna az ága

világos a levele,

kerek a virága.

 

Mozdul az este,

pillangó szárnya,

leborul a fekete,

végtelen uszálya.

 

Zörren a bokron,

sóhajt a csokron,

kergeti a fényeket,

felfalja az árnyat.

 

Villan a csillag,

magasban izzad,

suttognak a gyerekek,

szunnyadnak a házak.

 

Hűvös az éjjel,

így kémlel széjjel,

csillognak a könnycseppek

reggelre leszállnak.

 

A csiga

Csiga lábán nincsen csizma,

lába sincsen csak hasizma,

úgy jár-kél a pusztaságban,

hogy a hasán csúszik bátran.

 

De csak lassan, türelmesen,

mint a vadász a vadlesen,

feje se fáj, ha elkésik,

vagy, ha délig heverészik.

 

Csiga kezén nincsen kesztyű,

keze sincs, ő puhatestű,

amikor a hasa viszket,

felkutat egy hegyes szirtet.

 

Hátizsákja csiga-villa

elveszteni sose bírja,

ő a legerősebb állat:

láb nélkül visz egy nagy házat.

 

Nyár

Szűzlány haját

kibontja a hajnal,

hosszú lábát

kinyújtja a fény.

Suttog a láp

s párát lehel dallal,

amint árván

felébred az ég.

 

Jön a meleg

széles mellkasával,

szomjas sereg

hűvösölni tér.

Zölden remeg

legelő a fákkal,

és édesen

 duruzsol a szél.

 

Fáradt özvegy

fekete kendőben,

mézes öreg

sárgán útra kél.

Csillag övet

húz a messzeségben

a nagykövet

a tűzforró éj.

 

A katicabogár

Huncut pöttöm, hopp, elkaplak,

hopp elkaplak, elringatlak,

tenyerembe simogatlak,

ujjaimon tornáztatlak.

 

Piros ékszer, huss, elszálltál,

huss, elszálltál meg se álljál,

játszópajtást mást találjál,

szépségedre jól vigyázzál.

 

Eső

Kipp, kopp, ki kopog?

Az ablakban ki zokog?

Cseppen-csurran odakint,

az üvegen betekint.

 

Dirr, dörr, ki dörög?

A magasban ki dörmög?

Illan-villan, óriás:

megjött a nyári áldás.