Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Esőben
Ázott hajkoszorúmon
szomjazó szemed,
elégek veled.
 
Öröm
Szalad a fény
bús homlokunkra ül,
 mosdunk érintetlenül.
 
Nyár
Zöld árban úszik
a júniusi táj,
s virágport könnyezik.
 
A szél után
Susog a déli szél
magasra száll,
nyomában vízcseppkristály.
 
Kikelet
Pompás köntösét
magára húzta a föld,
lélek-örökzöld.
 
Hervadás
Ráncos vonások,
a legelő lankadó
ős-vértanúi.
 
Pára
Lélegzik a tó
torkából sűrű pára
ég s föld határa.
 
Árnyék
Fekete képek
rejtőznek a fény mögött,
mint élősködők.
 
Madárének
Mennyi madárdal
zengi át a levegőt
hajnal hasadásra.
 
Szél
Barna szemfödél
lett a tölgyek subája,
sír az őszi szél.