Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Franz Kafka műfordítások

Az ég alkonyában

 

Az ég alkonyában

egy padon görbített háttal

az örökzöldben ülünk.

Mélybe nyúlnak karjaink,

s bánatosan pislog a szemünk.

 

És körülöttünk andalgó emberek,

ahogy járnak,

roppantják a vén kavicságyat

itt az ég tisztása alatt,

mely a távoli dombok ölében

a végeláthatatlanra szakadt.

 

Kis mese

 

„Ah”, szólt az egér,

a világ egyre szűkül minden nap.

Először még oly széles volt,

s féltem, mint egy óriástól,

jobbra-balra futottam és boldogan

szemléltem a távoli falakat.

De a hosszú faltömegek

egymás felé, s rám siettek,

hogy már az utolsó szobában szaladok,

ott az összes sarok - csapda,

és ráfutok lélekszakadva.

„Változtasd meg a futás irányát”,

mondta a macska, és gyorsan felfalta.